2010. október 12., kedd

Sok nap után...

Nemsokára esküvő! :) (azoknak, akik nem ismernek annyira: nem az enyém, tanú leszek, és most azt várom nagyon. :))

Tegnap hazaértünk Medjugorjéból. Nem volt semmilyen nagy extra istenélményem, vagy ilyesmi. Inkább megint tele lettem kérdéssel, kétellyel. De rosszul sem éreztem magam. Gyönyörű hely, meg voltak azért jó élményeim is (pl. a kaják... :D). Csak most azért írom ezt le, mert aggaszt kicsit. Oda kell figyelnem, mit engedek magamban, magamon "elhatalmasodni", és hogy az hova vezet(het).

Most van a 72 órás hajrá. Délelőtt vissza kellett rázódnom. Kicsit kaotikus. Most vizsgázom problémamegoldásból... :S :)
Ezt sasoljátok meg! :)

2 megjegyzés:

  1. Már lassan vége is... :-)
    Remélem élveztétek! :-)

    VálaszTörlés
  2. "Mivel a lelkiélet természete olyan, amilyen ...

    Egy ember egy magas toronyhoz érkezett. Belépve teljes sötétség fogadta. Ahogy körbetapogatódzott, belebotlott egy csigalépcsőbe. Minthogy kíváncsi volt rá, vajon hová vezet a lépcső, elkezdett felfelé lépkedni, de közben egyre nagyobb nyugtalanság támadt a szívében. Visszanézett hát, és elrémülve látta, hogy azok a lépcsők, amelyeket már maga mögött hagyott, kihullottak és eltűntek. Előtte a fölfelé kanyarodó csigalépcső, melyről fogalma sem volt, hogy hová vezet; mögötte pedig az ásító óriási fekete üresség.

    ... ezért ritka az igazi kereső ..."

    /Anthony de Mello: A SZÍV ÉBREDÉSE/

    VálaszTörlés