Madár

Mi a szó?
Jó kérdés...
Betűk/hangok halmaza, rendszerezett halmaza, önközlésünk egyik eszköze, minden és semmi, hatalom.
Az is baj, ha van, az is baj, ha nincs. Az sem mindegy, mikor mit használunk. Vegyük pl. az "igen"-t. Egyszerű, hétköznapi szó. Annak, aki érdeklődik éhes vagyok-e, csak egy mellékes válasz, információt hordoz. Annak, aki örökre mondja ki, mindent jelent, nem "csak" információt hordoz, hanem már létformát is. Kimondhatjuk rengetegféleképpen. Közömbösen, felkiáltva, örömünkben, kérdőn, csodálkozva, bunkón, cinikusan, és még sorolhatnánk. Ez is plusz jelentést hordoz, amit másként értelmez az üzenet küldője, másként az üzenet fogadója.

Tisztában vagyunk azzal, hogy mit tudunk mi előidézni a szavakkal (akarva-akaratlanul)? Építhetünk és rombolhatunk egyaránt. A szavaink meghatároznak minket, meg kell válogatnunk azokat. Legyen összhangban viselkedésünkkel, gondolkodásunkkal... Velünk.
Ha beszélgetek valakivel, nagyon sok mindent megtudhatok róla, kialakul bennem egy kép a partneremről. A baj csak az, hogy néha hosszabb ismeretség után engedi el igazán magát az ember, akkor tényleg magát adja. És ilyenkor esem pofára, és csalódom egy borzalmasan nagyot az illetőben. Mert addigi ismereteim alapján kialakult róla egy kép bennem. Aztán puff, összedőlt. Néhány szó miatt. És ilyenkor nagyon tud fájni. A szavak hozzá tartoznak, és vele a gondolat, a mögöttes tartalom is. És a jelentés nem mindig tetszik.

Figyeljünk oda, hogy beszélünk, mert sok minden múlhat rajta. Akár "az igen" is.