Ma végre odajutottam, hogy eljutottam :) Vácra. Kovászoló volt. Van még mindig. (A suli szombatonként van, így nem tudtam eddig eljönni).
Nagyon izgatott voltam reggel. Érdekes: megszerettem őket. Szeptember óta egy összekötő voltam, az előkészítésben benne voltam, a fb-csoportban is benne vagyok, meg videot is vágtam nekik, csak még személyesen nem találkoztam velük. Ugyanez volt Madriddal is. Annyira vártam a velük való találkozást. Mert én foglalkoztam azzal, hogy részt vegyenek, hogyan vegyenek részt, mik szükségesek, mihez, milyen levelet küldjünk nekik, mit hogy lenne jó nekik csinálni, meg ilyenek. Érdekes, hogy ilyen is van. Hogy csak telefonálunk, e-mailezünk, és én megszeretem őket, kb. mint a nagytesó (valamennyire én is felelősséggel tartoztam értük). Ezért kicsit fura is volt idegenként ott lenni egy ideig, sokan nem is tudták, hogy én vagyok én. Akivel ők bizniszeltek. :)
Jó volt látni, hogy egy csapattá forrtak. Hogy mindenki mindenkivel spanol. És elfogadják egymást. Pedig még csak két hétvégét voltak együtt, meg mire én odaértem, plusz egy délutánt. Meg azt is jó volt látni, hogy jól érezték magukat. A fáradtság ellenére is.
---
Úgy belekóstolnék egy kicsit a többi lelkiségbe. Ha találkozom egy hiteles emberrel, aki képvisel valamit, nagyon elkezd érdekelni az, amit ő ennyire szeret, ennyire benne él, ennyire magával ragadja az, amiről beszél. Most pl. a szaléziakhoz látogatnék el. De így vagyok a fokolárral is.
Egyszer majd szeretném én is ennyire hitelesen képviselni azt, amit csinálok. A régiózást, a munkámat, az életállapotomat, magamat, az Istent... (ez nem fontossági sorrend)
---
És végre azt érzem, hogy segítőtársakra találok. :)
És örülök, hogy beszélgettem néhány emberkével. :) Ja, és bevettek az emberhalász csapatba. :) (Csak úgy spontán, a beszélgetés közben leemberhalászoztak. Jól esett. :)) Alakul itt is az összetartás. Szuper! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése