A küszködés tisztít. Mondhatnám azt is, hogy a szenvedés tisztít.
Tetszett ez a mondat, amikor küldték nekem. Aztán belegondoltam, hogy bakker, tényleg, ez ugyanaz, amit próbálok sulykolni, hogy biztos minden rossz valami jóra vezet, hiszen tudjuk: az Istent szeretőknek minden a javukra válik... És persze, amikor másoknak mondom vigaszként, marhára meg vagyok győződve róla, viszont az elmúlt hetekben, amikor nekem lett volna szükségem rá, vajon hányszor jutott eszembe? Kereken 0-szor... De hát ez így szokott lenni... Elég baj.
Azon gondolkodtam, hogy az lenne a legjobb, ha néhány kapcsolatomat lenulláznám, mert csak szenvedek, állandóan vívódok, ide-oda pattognak benne az érzéseim. Aztán az jutott eszembe, hogy ez milyen ego már??? Mert nekem nem jó, azért csak lépjek ki, a másikkal meg ne is beszéljek róla, az nem fontos, hogy ő hogy érzi magát? Akkor sem tarthatom csak magamat szem előtt... Lehet, hogy valamit tényleg tanulhatok, tapasztalhatok általuk, csak még nem látom, de később valószínűleg hálás leszek érte. Még akkor is, ha most nem túl kellemes. Csak meg kell találni a módját, hogy lehet kellemesebbé tenni, és amíg nincs meg, addig valahogy túl kell élni. Aztán ha megvan a recept, örülünk. De nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése