Az egyik bosszantó dolog az önkéntes munkában (hangsúlyozom, most nem az ifiirodáról van szó), hogy ha kérdezel valamit a segítő társaidtól, nincs pofájuk a nemleges választ megírni, elmondani. És miközben te számítasz rájuk, kérdésekkel vagy teli, mert nem tudod, mi a helyzet és lóg minden a levegőben. Aztán meg dühöngsz, amikor felhívod, hogy na, mi van, és közli, hogy "hát nem, bocs..." Először felrobbanok ettől. Aztán meg iszonyúan elkeseredem, mert kezdem azt érezni, hogy a biztos(nak tűnő) emberek eltűnnek mellőlem.
De hát ez a rizikó...
Egyszer abba fogom hagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése