Az angyal keresett volna mást helyette, és Mária még bűnt sem követett volna el, hiszen az Úr nagyon jól ismeri gyermekei gyengeségét. De ő azt mondta: "LEGYEN MEG A TE AKARATOD!" Pedig pontosan tudta, hogy az angyal szavai fájdalmat és szenvedést hoznak az életébe. A szíve tudta, hogy a fia elmegy otthonról, tudta, hogy az emberek követni fogják, aztán pedig megtagadják, de "LEGYEN MEG A TE AKARATOD!" Még akkor is, ha abban a pillanatban, amely a legszentebb egy nő életében, egy istállóban, állatok között kell világra hoznia gyermekét, mert így akarta a Szentírás - "LEGYEN MEG A TE AKARATOD!" Még akkor is, ha egész életében keresnie kell, ha szívét a fájdalom tőre járja át, ha minden percben a életéért kell rettegnie, tudván, hogy nagy veszély fenyegeti - "LEGYEN MEG A TE AKARATOD!" Még akkor is, ha végre megtalálván Őt a tömeg közepén, nem tud a közelébe férkőzni - "LEGYEN MEG A TE AKARATOD!" Még akkor is, ha megkér valakit, hogy szóljon a fiának: itt van, de a fiú azt üzeni neki: "az én anyám és az én testvéreim azok, akik itt vannak körülöttem." - "LEGYEN MEG A TE AKARATOD!" Még akkor is, ha a végén mindenki magára hagyja a fiát, s csak ő marad mellette a kereszt lábánál, meg egy másik nő és egyetlen tanítványa, s hármójuknak kell elviselni az ellenségek gúnyos nevetését és a barátok gyávaságát - "LEGYEN MEG A TE AKARATOD!"
Legyen meg a te akaratod, Uram! Mert Te ismered fiaid szívének gyengeségét, és mindegyikre csak annyi terhet rósz, amennyit elbír."
(Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam)
ui.: tudom, tudom, teológiailag van benne egy-két baki, de amit mondani akar, az nagyon ott van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése