Osztrákia

Tudjátok, mi a Balatonakarattya?

Én nem, úgyhogy ha rájöttök, mit is szeretne, szóljatok már, légyszi! :)

Családi nyaraltunk. (Tudom, hogy a mondatszerkezet hibás, ez sáris, nem megszólni! :)) Velünk volt Ildi is, a bérmaanyám, aki nem mellesleg anyu bérmalánya. :) Óriásiakat röhögtünk. Főleg azon, hogy a legelső este a pincér, aki kiszolgált, csak a kajákat írta fel a papírkájára. És amiket később kértünk, inni, meg ilyenek, azt mindig lespórolta Ilditől. De csak tőle. :) Vicces fazon volt. Viszont marha finomakat és nagyokat kajáltam/tunk. :)

A 4 órás odaúton ismét fura volt, hogy a Balatonakarattyát úgy írják, ahogy, és nem tj-vel. :) És ismét meglepődtem azon is, hogy Karakószörcsököt nem g-vel írjuk a végén. :)

Aztán még aznap átlátogattunk Osztrákiába, a dínóparkba. Styrassic Park. Vagy mi a neve. Hallottunk tehenoszauruszt is :), meg láttuk a T-Rexet, meg komplett dínóelejtési akció is meg volt jelenítve. Meg voltak elég csunyi dínók is. A régebbi időkből.

Meglepődtünk, hogy ahogy átértünk Ausztriába, gyönyörű, rendezett kertek voltak, alig volt kerítés a házak körül, ha volt, akkor is csak minimális méretű. De ahogy a másik két nap jobban bementünk az ország szívébe, egyre inkább elkezdett hasonlítani a magyarországi viszonylatokhoz az út, a kertek, a házak - a turistalátványosságok kivételével.

Második nap pedig megmásztuk az Alpokat. Fergetegesen fenomenálisan katartikus volt. És nagyon fárasztó. Hosszú, meredek, adrenalin tuningoló. És a Cili végigment rajta. Szenzációs a csaj. És nem nyafogott. (Cili 8 éves.) Gyönyörű volt. Egy folyó mentén haladtunk, a szurdokban, létrákon közlekedtünk. Persze erdős része is volt, nyilván... :)

Mindenki érzi is a túrát... :) Ja, és a hely: Barenshützklamm. Remélem, jól írtam le. Valami medveölő szurdokot, vagy valami hasonlót jelent. Életemben nem tanultam németül, úgyhogy ne kérjétek se azt, hogy kimondjam a nevét, se azt, hogy lefordítsam. Aki németes, attól bocs, ha rosszul írtam, vagy hülyeséget mondtam... :)
És ami még nagyon szenzációs, hogy volt egy fiatal házaspár egy hároméves forma gyerkőccel. És az apuka ugyanazon az útvonalon végig a hátán vitte a kislányt. És amikor megpihentek, akkor is megölelgette még... Nem semmi. Nagyon nem semmi.

Na, hát ezután igen, mondanom sem kell, megint egy klassz kaja következett. Most már nem a vicces pincér szolgált fel.

Harmadik nap pedig megint átmentünk Ausztriába. Azt még talán nem is írtam, hogy Szentgotthárdon szálltunk meg. Szóval átmentünk ismét, és megnéztük Németújvár (Güssing) várát. Ami 1524-től Batthyány-vár. Gyönyörű. Engem ezek mindig lenyűgöznek. Szeretek eljátszadozni a gondolattal, hogy milyen lehetett ott lakni, milyen lehetett az akkori élet. Amúgy, ha jól tudom, egyszer sem vették be... Viszont azt sajnáltuk, hogy kevés volt a magyar kiírás.

Aztán hazafelé beugrottunk Jákra, megnéztük az 1200-as évek közepén épült templomot, és Koziékhoz is beugrottunk. :) Fura volt a szitu. :) Öcsémet lehet kérdezni erről, ha valakit érdekel. :)

Aztán még benéztünk a jeli arborétumba is, de tényleg csak benéztünk, ugyanis zárva volt... Csak hétvégén van nyitva, illetve bizonyos időszakokban (amikor a rododendron nyílik) hét közben is. Sajnáltam. Már csak a parkoló nagyon szép volt. El kell oda menni majd. Ha esetleg felkerekednétek, s megnéznétek, előbb a neten keressetek rá a nyitva tartásra! A botanikus kertek mindig klasszak. :) Tuti program.

Végül pedig Csehimindszentre is bekanyarodtunk. Mindszenty bíboros szülőfaluja...

Hazafelé pedig olyan felhőszakadás kapott el minket Pest határában, hogy hú... Klassz volt. Bár alig láttuk az utat, kicsit féltem, gyökkettővel mentünk...

És ami rajtunk és a sok autózáson kívül mind a három napban közös volt, hogy állandóan patakok, folyók fölött mentünk át, így nagyon aktuális volt a következő, igen magas eszmei értékű zenei mű:

Hányszor bömböltük ezt! :) Érdemes megfigyelni, hányszor hangzik el a "kis patak"... :)

Most ennyit rólam.