Gyakran találkozunk - főként városban - fura fazonokkal. Odajönnek hozzánk részeg emberek, és lökik a sódert. Látunk olyat, hogy veszekszik valakivel egy ember, közben megy valahova, de társ nélkül. Esetleg még az öklével is csapkod. Vagy odajön valaki, hogy adjak neki pénzt kiskutyafülére, és amikor elutasítom, akkor is folytatja a dumát. Mit csinálunk ilyenkor? Én általában kővé változom. Gondolok arra, hogy "majd csak odébb áll, ha nem foglalkozom vele." De ez nem elég. Érzem, hogy el kéne húzni onnan, de azért mégis csak ciki ennyire feltűnően arrébb mászni. Pedig tényleg az lenne az észszerű. De ha arrébb mész, még utánad is eredhet... Elég ijesztő. Vagy bunkóságra bunkósággal feleljünk? Nem gondolom, hogy ez jó lenne. Vagy jó keresztény módjára viselkedjünk? Akkor sem tudhatom, hogy reagál...
Mi van ilyenkor? Van egyáltalán erre valami "gyógyír"? Minden variációban van valami veszély...
Tudom, ha tényleg tudnék bízni Istenben, ha TELJESEN Rá tudnám hagyni magam, akkor meg tudnám csinálni, hogy jézusi módon fordulok a szerencsétlen (?) felé.
De ember vagyok, nagyon nehéz Rá bízni magamat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése