Na jó, van...

Na jó, azért voltak nagyon klassz dolgok is az elmúlt napokban, csak most a rosszak átvették az uralmat. De már hadat üzentem nekik. Szóval rendben leszek. Lesznek a dolgok. Köszi a kommenteket!
De akkor most kiemelek néhány szupi dolgot a hétrégiósról.

• rekordot döntöttünk. Több, mint 130-an voltunk szombaton. Széééép. :)
• végig iszonyú jó idő volt, sokan megpirultak. Ki egyenletesen, ki féloldalasan. Mókás volt. :)
• egyik este volt egy rövid beszélgetésem. A szokásos (mindennapi téma) sirámaimat mondtam el az Észak-Dunával kapcsolatban. És őszinte érdeklődést, odafigyelést éreztem. És ez iszonyú jól esett, köszönöm!
• a záróima nagyon klassz volt önmagában is. És azért is, mert amikor vittük fel a keresztet a régiófelelősökkel, azt éreztem, hogy igen, tagja vagyok egy csapatnak. És ez is sokat jelentett számomra - tekintve, hogy eme "tisztemben" most eléggé küszködök.
• az egyik esti mise után ott maradtunk jó néhányan spontán énekelni/dicsőíteni. (nem tudom eldönteni, melyik volt:))
• örültem, hogy egy lány megbízott bennem, és elmondta fájdalmát (annak ellenére, hogy csúnyán szakítottuk meg barátságunkat néhány éve)
• és a végére, hogy röhögjetek is: végre egy hétrégiós, ami után nem úgy mentem haza, hogy "bakker, nem beszélgettem ezzel és ezzel (ti. ellenkező nemű egyeddel), és jajj, összedől a világ, és magamba roskadok", hanem csak jóleső fáradtsággal tettem egyik lábam a másik után. :)