Tegnap elég komoly volt a nap...
Délelőtt Galga, Máriabesnyő Ildóval.
Elég érdekes volt, mert előítéletekkel mentem el Máriabesnyőre. És ez nem is helyes... De igyekszem... Aztán beültünk kiscsoportba... Hát miről volt szó? Előítéletekről. Jót mosolyogtam magamban... :) Nagyon klassz beszélgetésbe, vitába csöppentünk bele Ildóval. Én nem szóltam hozzá, csak hallgattam. Olyan komoly dolgok hangzottak el, hogy csak lestem, mint hal a szatyorban...
Amikor odaértünk, épp előadás volt még, arra nem ültünk be. Viszont amikor szétmentek kiscsoportba, egy csomó ismerős arccal találkoztunk, nagyon kedvesen fogadtak minket, örültek nekünk. Jól esett. Innen is köszi! :)
És íme egy újabb régió, ahol a fiatal táborvezetők megintcsak klasszul megállják a helyüket. :) Nagyon jó látni, hogy van utánpótlás.
A kiscsoport után volt egy fél órás szünet, majd ebéd. Csak eddig tudtunk beszélgetni, mert aztán vissza kellett mennünk Pestre.
Nekem nagyon sokat jelentett, hogy beszélgettem egy olyan emberrel, aki nagyon szépen néz. Nagyon kedvesen, szeretetteljesen, elfogadóan, őszintén. Nem tudom elmondani, hogy hogyan, ezt tapasztalni kell. Ritka az ilyen ember, az biztos.
Közel 80-an voltak tegnap a táborban, a konyhás nénik nagyon finom ebédet főztek. Természetesen - ahogy az egy táborhoz illik - itt is a jókedv uralkodott, befogadóak voltak az emberek. Nem egy hátsimogatást kaptam. Meg is hökkentem, hogy ennyire rövid idő alatt??? Hát ez hogy lehet??? :)
És nagyon vastagok a falak, az épületben nincs semmi térerő... ;)
Délután Pest, illetve Buda, kallerokkal a buszon...
A besnyői ebéd után elmentünk a vonatra, ami fél órát késett. Majd Ildóék lakásába kukkanthattam be végre... :) Van egy klassz erkélyük két még klasszabb retrofotellel... :) És ott beszélgettünk egy jót. És itt a barátság kérdése megint előkerül. Ismét elmondtam Ildónak egy olyan dolgot, amit más még nem tud rólam, és marhára nyomaszt. Most akkor ez alapján ő a legjobb? Úgy néz ki, ő tud rólam a legtöbbet. Isten után...
Lángost sütöttünk.
Aztán megérkezett Mászáros Ági és Sass Orsi. Féltem az Orsival való találkozástól. Attól, hogy miként fogok vele viselkedni. Illetve hogy ő velem. Mindkettő. De meglepődtem, hogy ennyire tudtam szeretni őt. És beszélgetni vele, és a szemébe nézni, és... király! És tök jó kedvvel váltunk el egymástól.
Amúgy pedig a délutánom meghatározó érzése volt a szabadság. Nem voltam bekorlátozva, hogy ekkorra érj haza, vagy ilyesmi. Csak léteztem, és beszélgettem a barátnőmmel, és jól éreztem magam. Kikapcsolt.
Szeretlek Saresz!
VálaszTörlés