Nos, kérem!
Az a helyzet, hogy a Zagyva igenis él. Nagyon. Eszméletlen! Ma egész nap ott voltunk Regivel és az öcsémmel. Tiszta jó fej volt az öcsém, hogy elvitt minket, meg hogy hazafelé is vezetett. Mert hazafelé már én vezettem volna... Azt mondta, ő is jól érezte magát.
Szóval a Zagyva. Odamentünk, épp befejezték a reggelit. Kb. 40-en voltak. Vannak. Első táborra nem is olyan rossz... Nagyon szeretetteljesek. Nyíltak. Okosak. Udvariasak. Befogadóak. Őszinték. Örültek nekünk.
Most ez lehet, hogy durván fog hangzani, de ez az egy nap a Zagyván nagyobb élmény volt, mint a múlt heti tápiós tábor. Lesz itt valami... Tisztára feltöltődtem. A csúcspont az volt, hogy ma az énkép volt a téma, és épp a tanítványok kiválasztása az evangélium. A szentbeszéd végén Attila atya mindenkinek felsorolta a nevét a tanítványokéi után, hiszen mi is tanítványoknak vagyunk KIVÁLASZTVA. Megríkatott.
A kisebb testvérek ott vannak a szeren... :) Jófejek, kedvesek, lazák, tényleg szívesen, szívvel csinálják.
Hát, kívánom, hogy ne legyen zagyva ez a Zagyva menti közösség... :) Szerintem jó úton halad...
Zagyva menti Nagyboldogasszony! Könyörögj értük!
Hála.
Mint kiderült, egy kinyomott pattanásért az államon nem voltam Zagyván?! Ez gáz. Ennyi volt a baj. Begyulladt a mirigyem. :-S
VálaszTörlésJézus velünk van!
Bár én nem tudom milyen volt a Zagyva, de körtét nem lehet az almával összehasonlítani. Mindkettőt azért szeretjük, ami. :-)
VálaszTörlésEbben igazad van, Zsolti! És nem is hasonlítottam össze a két régiót. Csak azt, amit kaptam vagy nem kaptam... És az, hogy mit kaptam, nyilván sok mindentől függött: lelki állapot, stb... És ezeknek az összehasonlítása nem baj.
VálaszTörlésJó, bocs, azt elismerem, hogy, lehet, ez nem ment át rendesen...