2011. január 2., vasárnap

Rózsaszín, habos-babos világ

Annyira tudom sajnálni azokat, akik csak és kizárólag, kőkeményen saját magukban bíznak (vagy még azt se), és váltig meg vannak győződve arról, hogy a világ milyen köcsög, kisemmiző, az emberek biztos mindig át akarnak vágni, meg ilyen kretén jelzők... Számukra nincs (az ő szavaival élve) habos-babos rózsaszínság, és lesajnálja azokat, akik bíznak abban. És ahogy olvasom a leveleket, állandóan lecsesznek valamit/valakit, mindennel elégedetlenek, a bennük lévő optimitás negatív szám, még csak nem is nulla.
Jó, most konkrétan az egyik volt patronás osztálytársamról beszélek. Épp ezért még szomorúbb, hogy a keresztény szellemiségű nevelésnek (ami nyilván nem tökéletes) nyoma sincs. Ja, de. Írta, hogy jár templomba. Mindegy. Ezt nem kommentálom. Viszont azért szerintem csak van benne Remény...

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem rengetegszer határozottan megnyugtat a tudat, hogy a Mennyei Atya gondot visel rám. Egyáltalán az, hogy van.

2 megjegyzés:

  1. végre leirtad hogy köcsög :)

    VálaszTörlés
  2. :) Néha azért elég durva, még nekem is, (aki azért Istenben hívőnek tartja magát,) hogy mennyire gondoskodó Atyánk van... hát már csak a karácsonyt nézve is. :) Szerintem pontosan ugyanígy vagyunk vele, mint te.

    VálaszTörlés