Ja. Erre lenne szükségem. De annyira nem vészes a helyzet. Viszont jó, mert hasznosan telnek el a napjaim. :)
A tegnapi napomból kiemelek néhány mozzanatot.
Délelőtt egy kedves ismerősömet láttam, amint sétált az utcán (szerintem munkába ment), és gyalogolt, és himbálózott valami a kezében. Hát megnézem jobban (mert messzi voltam), rózsafűzér volt. Annyira klassz, hogy amíg elér a házuktól a munkahelyéig, imádkozik. Ez nem semmi. (sári elismerően bólogat)
Este pedig aztán tiszta para voltam. Nagyon-nagyon. Nem kívánom nektek. Eleve az bosszantott, hogy a 21:50-es vonattal kellett hazamennem Pestről a SzöSz után. De ezt még túléltem, hisz' volt már ilyen. Hanem ami fél 11-kor jött... Még éppen nem értünk be az ecseri megállóba (tényleg néhány méter kellett hozzá), megállt a vonat. 10 perc elteltével jön egy kaller: rossz hír, elgázoltunk valakit. Még 10 perc, jön egy másik: rossz hír, két órát állnunk kell. Na, mondom... Pont félúton az otthon és Pest között. És az éjszaka közepén. Fantasztikus... Aztán végül az egy órával későbbi vonatra felszálltunk, és éjfélre hazaértem. Röpke másfél órás késéssel. Ez a másfél óra még nem is lenne gáz, de az éj közepén? Földönfutónak és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Nagyon. (sári szörnyülködéssel, fáradtan gondol vissza)
Egyszer észak-Magyarország közepén, két apró falu között, a semmi közepén kiszakadt alólunk egy kátyú miatt a futómű éjjel 2 kor. Jó buli volt. télleg.
VálaszTörlés