Tegnap hamvazkodtunk. Érzem, hogy elkezdődött valami. Mocorog a zsigereimben. Bennem van a várakozás valamire. Talán arra, hogy megértem-e a lényegét. Hogy nem csupán az eszemmel értem, hanem a szívemmel fogom fel. Arra, hogy a nagyböjt előrehaladtával bennem is kibontakozik-e. Az, hogy mekkora nagy kincsünk van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése