Szakad az eső.
Mielőtt elkezdett szakadni, a tuják zöldsége hirtelen megélénkült. Ilyenkor más színárnyalatok uralkodnak. Nagyon szeretem. Nem is tudom leírni, milyenek, de érezhetően más. Kicsit több a sárga. Talán.
Hát még az illatok mennyire mások... Frenetikus.
Na és a villámok. És ahogy közeledik a morajlás... Váhh... :D
És a hangok. Amiket a tetőn hallok... Nagyon szeretek úgy elaludni, hogy esik az eső, és hallom a kopogását a tetőn, a csatornában.
Az előbb a Cili azt mondta nekem, hogy fél. Mondtam neki, hogy nem kell, az angyalok görgetik a hordókat. Ti miket hallottatok a mennydörgésről?
Fura. Mert amikor Pesten koleszban voltam, sosem úgy dörgött az ég, mint itthon, vidéken. Pesten tök más volt. Mintha ágyúk dörögtek volna. Tompábbak, visszhangosabbak voltak... De a vidéki égzengésnél nincs jobb... :)
Most ennyi. Vissza a szag- és illatdolgozathoz!
Ciao!
ui.: most következik a sáris momentum :D, a mese kihagyhatatlansága: ilyenkor általában eszembe jut a Bambiból a következő jelenet:
ui.: most következik a sáris momentum :D, a mese kihagyhatatlansága: ilyenkor általában eszembe jut a Bambiból a következő jelenet:
Szerintem minden az ember teremtésénél kezdődött. Szóval volt az a terrier incidens, amikor egy csillag ráesett szegény pára fejére, mert Szent Miklós bevágta a mennyei ajtót. (Ez egy másik történet:D)
VálaszTörlésEzután ugye Isten le sem vette a szemét a teremtett világról, és a kezeire bizta az ember megformálását. Hiszen bölcsek voltak azok is, megbizott bennük. Ám egyszer Isten látta, hogy valami esik lefelé. Az ember volt az és Ő még csak nem is láthatta. A kezei persze egymás ellen vallottak, a másikat vádolták, majd magát az embert is: "az ember volt oly türelmetlen, túl sokat ficánkolt".
A kibékülés akkor történik meg, amikor Isten meglátja a kezek formálta embert. De ez nem is olyan egyszerű, mert amikor letekintett az égből már több millió ember rohangált. Mind ruhába öltözve, és hát a divat elég csúnya volt akkoriban, és az arcukat is elorzitotta.
Ennyi bevezető után...:), szerintem amig Isten az emberben keresi a jót, véd minket a lehulló csillagok ellen, addig a két vezeklő kéz néha összecsap és ez a villámlás. :)
Hogy miért csap össze? Azt nem tudom. Vagy még mindig az ősi viszály, ami pár perce történt. :D Vagy talán azért csapnak össze, mert örülnek annak, hogy Isten felfedezett egy jó tulajdonságot az emberben, akit oly bután elengedtek.
(RMR nyomán)
tr
Szerintem minden az ember teremtésénél kezdődött. Szóval volt az a terrier incidens, amikor egy csillag ráesett szegény pára fejére, mert Szent Miklós bevágta a mennyei ajtót. (Ez egy másik történet:D)
VálaszTörlésEzután ugye Isten le sem vette a szemét a teremtett világról, és a kezeire bizta az ember megformálását. Hiszen bölcsek voltak azok is, megbizott bennük. Ám egyszer Isten látta, hogy valami esik lefelé. Az ember volt az és Ő még csak nem is láthatta. A kezei persze egymás ellen vallottak, a másikat vádolták, majd magát az embert is: "az ember volt oly türelmetlen, túl sokat ficánkolt".
A kibékülés akkor történik meg, amikor Isten meglátja a kezek formálta embert. De ez nem is oly egyszerű, mert amikor letekintett az égből már több millió ember rohangált. Mind ruhába öltözve, és hát a divat elég csúnya volt akkoriban, és az arcukat is elorzitotta.
Ennyi bevezető után...:), szerintem amig Isten az emberben keresi a jót, véd minket a lehulló csillagok ellen, addig a két vezeklő kéz néha összecsap. Ez a villámlás. :)
Hogy miért csap össze? Azt nem tudom. Talán még mindig egymást hibáztatják, vagy azért, mert örülnek annak, hogy Isten felfedezett egy újabb jó tulajdonságot az emberben.
(RMR nyomán)
tr
Hupsz, kétszer.:S
VálaszTörléstr