A mai napom jó része akkor kezdődött, amikor elindultam "irodázni", tehát 3/4 3 körül. Most elmesélem nektek, hogy mik járultak hozzá ahhoz, hogy a napom jó részévé váljon az a plébánián töltött 3 óra. :)
Szóval, amikor épp lefelé haladtam a lépcsőn, észrevettem, hogy bezony, már nyílik a törpeszegfű... Így hát le is téptem egyet, s egész úton azt szagolgattam... :) Majd pár perccel azután, hogy megérkeztem, egy közel 50 perces telefonbeszélgetésben volt részem (milyen jó, hogy van flotta... :D). Aztán volt egy tápiós megbeszélés. És fergetegesen jól éreztem magam, ugyanis azok voltak ott, akik a tápió újabb generációjába, s a magba tartoznak. És nagyon király volt látni, hogy bakker, azért tényleg vagyunk egynehányan... És hogy ráadásul jóarc emberek, és mégegy ráadás, hogy tök jóban vagyok velük, mindegyikőjüet ismerem, és ők is engem... És nagyon jó helyen vagyok itt!!!!!!!!! (Még ha mostanában nehéz is elhinnem...) Szóval a megbeszélés nagyon jó hangulatban telt. Aztán pedig elkezdett esni, én pedig elkezdtem sopánkodni, hogy miért nem villámlik, dörög... Erre meg.... Puff... Nagy-nagy dörgés... :) Van humora a Főnöknek... :) Ezt is nagyon szeretem Benne. :) Ekkor már az eresz alatt álldogáltunk Edinával.
Egyszer csak (álldogálásunk közepette) jött egy kislány a ministráns-gyűlésre. Köszöntem neki, megmondtam, hogy hova menjen. Majd elment. Ám nem akárhogy... Tudjátok, nagyon szeretem, hogy falun, amikor köszönök idős néniknek, úgy köszönnek vissza, hogy "Szervusz, kedvesem!" vagy valami hasonló. Szeretem a vidékies szokásokat, köszönéseket. Nagyon jó érzéssel tölt el. A vidéknek eleve olyan a hangulata, hogy személyesebb, mint a város, mindenki ismer mindenkit, kb, így hát a köszönések is ezt tükrözik. Ennek ellenére mégis mumussá tud válni... Akkor nem szeretem az ilyesfajta köszönéseket, amikor nekem köszönnek úgy, hogy "Csókolom." :S Annyira még nem vagyok nagy, hogy így köszönjenek nekem! Ez a kislány így köszönt el... :S Vágtam ott a hidakat... Szépen, sorjában... Nem szeretném még ezt! De lassan el jön az az idő is... :S Azt a szót használtam, hogy nem vagyok még annyira nagy... Még gyerek szeretnék maradni! Mi a jó, ha gyerekes felnőtt vagy, vagy ha komoly felnőtt vagy, vagy ha felnőttes gyerek vagy, vagy ha több a "felnőttség" benned, mint a "gyerekség", vagy fordítva? Vagy mi? És végül: a gyerekes az miért negatív kifejezés (többnyire)???
:-)
VálaszTörlésVelem hétfőn történt hasonló egy Munkatársam, bemutatta a Lányát, aki beszélni szeretett volna velem, mert önkénteskedni akar Ő is Böjte Csabánál. Durva volt, mert elkezdett magázni, mindezt úgy, hogy 19 (!) éves!!! :-)
Szia
VálaszTörlésAzt hiszem a kérdésed részben nekem is "szól".
Mégegyszer bocsánat... de voltak előzmények is, amit nem árultam el, csak lesújtottam rád. :)
Szerintem nem baj a gyerekesség addig, amig gyerek vagy. Addig minden megnyilvánulásod lehet gyerekes.
Amikor viszont már nem gyerekként tekintenek rád (lehet, hogy te annak érzed magad, de mások már felnőttként kezelnek) akkor meg kell gondolnia magát az embernek a tettei előtt. Persze egész életünkben megmaradhatunk gyereknek, de nem minden helyzetben. A korral felelősségteljes helyzetekbe kerülünk. (Na én hamar ilyenbe kerültem, emiatt... mindegy) és akkor felnőttként kell viselkednünk. És ezzel a részével van a gond. Ha egy ilyen helyzetben kapjuk meg a gyerekes jelzőt, akkor azon el kell töprengenünk, mert ez tényleg negatív és jogosan az. Viszont amikor olyan állapotban gyerekeznek le, amikor kiengeded a gőzt egy nehéz, nagyon nem gyerekes valami után, amivel senkinek sem ártasz (mármint a gőzkiengedéssel:D), na az engem is tud idegesíteni. :S
Szerintem nem kell dönteni a gyerekes és a felnőtt én között. Csak tudni kell, hogy mikor, kivel szemben, milyen mértékben, melyiket vegyük elő. És ettől sokszínű az ember, hogy néha elengedi magát, mint pl én az unokaöcséimmel, másszor meg jobban befenyítem őket, mint az anyjuk. Persze okkal teszem. :D (Hála Isten ennek ellenére szeretnek :D)
És ezért van az, hogy megismerünk valakit és egy idő után azt kérdezzük, hogy "hé Te meg ki vagy"? :D Eddig csak barátként néztem rád, gyerekként, de most úgy állsz előttem, úgy beszélsz velem, vagy valaki mással, mint egy felnőtt. Már nem csak a gyereket látom benned, hanem a férfit. Vágyom arra, hogy felnőjjek melléd, hogy megismerjelek közelebbről, nem csak azt gyerekes énedet, amit "külsőleg" látni rajtad. Hú de elkanyarodtam a témától. Ezek már az én vágyaim.:D:D
Te a viharért sopánkodsz? Hát én ilyenkor a végéért szoktam fohászkodni. :D Nem szeretem a vihart. Bár ebben (tudat alatt) közrejátszhat az is, hogy átázik itt-ott a tetőnk:S.
Rebi
Heló, Rebi!
VálaszTörlésTe engem is olvasol? :D Köszöntelek! :)
Igen, én szeretem a vihart... :) Persze, néha én is betojok... De általában jól megvagyok vele... :)
És egyáltalán nem neked szántam a kérdéseimet... :)
És köszi a gondolataidat! :)
Szép estét! :)
sári
ui.: tudom, és-sel nem kezdünk mondatot... :D