Tikihúúúúúúúúúú

Kedves Olvasóm!

Eme tervet vetted fejedbe: "elejét-végét meglesem e feljegyzésnek"? Akkor gyorsan húzzál el, és hozz magadnak egynapi hidegélelmet, folyadékot. Hosszú lesz. Sokmindent szeretnék megosztani...

Most, hogy megtaláltam a zenét, amire vágyik a fülem, és elhelyezkedtem ölemben a laptoppal, hát nekifogok eszmefuttatásomnak. Amúgy épp úgy ülök, mint amikor a szakdogával szenvedtem. Azt hittem, egy jó ideig nem jövök így a kanapéra... Hát tévedtem... Ezért is vagyok emberből... :D (Mármint a tévedőképesség miatt :D Nocsak, még nyelvet is újítok... Szegény Kazinczy... :S :D)

Nade elkezdem.

Érezted már azt, hogy szeretethiányod van? Lehet, hogy erős szó. De nekem volt már egy csomószor az, hogy azt mondtam: szeretethiányom van. Akkor arra gondoltam, hogy de szeretném, ha A Társam mellettem lenne, és a vállára borulhatnék, stb... Hát tegnap (még én is meglepődtem... egyre többször lepődök meg magamon...) nem csupán ilyen volt. Hanem általános szeretethiányom volt. Ez elég durva. Itthon vagyok, és szeretetre szomjazom. Egyszerűen hiányzik...
Nos, ezt orvoslandó, felhívtam Regit, s bunkó módon bepofátlakodtam hozzájuk. Vagyis hát náluk nem voltunk túl sokat, mert elmentünk egy a közelükben lévő tóhoz. Nagyon kis frankó vendéglátóipari egység van ott nem messze tőlük. Még poénkodtam is, hogy ott fogom tartani a lagzimat... :D Ahogy mentünk odafelé, a földúton, balra tőlünk a búzatábla széle telis-teli volt pipaccsal, kamillával, én meg tépkedtem a kamillát, hogy majd csinálok egy koszorút. Aztán végülis nem csináltam. De egy jót bohóckodtunk velük a tóparton. Mindjárt keresek is fényképet... 

No, ez még a szalonképes kategóriába tartozik... :P

Szóval ja.

Aztán elindultunk visszafelé. Bementem még hozzájuk egy kicsit. Aztán már majdnem elindultam haza, de egy baromi jót beszélgettünk. A barátságról. Nem rég a lelki vezetőm mondott egy olyan dolgot a barátkozásomról, ami eléggé felzaklatott, elgondolkodtatott, s erről is beszélgettem Regivel. Aztán elkanyarodtunk arra, hogy mi az, hogy legjobb barátság... Érdekes, mert épp most beszéltük meg a kisköziben, hogy legjobb barátból csak egy van. Ám én több emberről mondom, hogy legjobb barátnőm. Jó. Nem azt, hogy legjobb barátnőm, hanem azt, hogy velük vagyok a legjobban jóban, bennük nagyon megbízom, ők nagyjából mindent tudnak rólam. Mi a legjobb barát(nő)? Milyen? Miért rangsorolunk? Ahogy beszélgettünk, hogy ki kit mondana annak, és egy kicsit gondolkodtunk rajta, már nem is tűnt ilyen egyszerűnek. Ha valakit a legjobb barátodnak vallasz, annak kölcsönösnek kell lennie? Az lehet, hogy valaki engem a legjobb barátnőjének érez, de én nem teljesen? Aztán pedig ahogy tovább beszélgettünk, kialakult bennem egy olyasmi érzés, hogy basszus, lehet, hogy mégiscsak igaz az, amit mostanában a fejemhez vágtak a barátságommal kapcsolatban (úgy, hogy nem is látnak bele a baráti kapcsolataimba).

Aztán egyszer csak elkezdett borulni, dörögni, villámlani, és szakadni az eső, hívtam öcsémet, vigyen haza. Hát 30-al mentünk, öcs rá volt tapadva teljesen a szélvédőre... Baromi sűrűn szakadt... Annyira nagy volt a zuhi, hogy még az illatát is éreztem a kocsiban... Tehát azért... Ja, és megint annyira nagyon gyönyörűek voltak a színek. :D A zöld annyira megélénkült. Minden tök fakó lett, csak a zöld volt baromi eleven. Eszméletlen, milyen fények vannak ilyenkor... :) Ja, és kaptam egy hívást a vihar közepette, meglepett, de jól esett, vicces volt... :) Kösz! :)

Hát a mai napom pedig no comment... Ifi bizottsági ülésen voltam... Csak úgy röpködtek a viccesebbnél viccesebb poénok. És jelentem, ez volt az első ülés, amin nem ásítoztam szét az agyamat az ebéd után... És végig tudtam, miről van szó... Ez nagy szó! :) Az egyik kedvenc beszólás: "Én is álmos vagyok, ha nem beszélek." Ja, és azt tudtátok, hogy az egyház olyan, mint a polip? Sok karja van, és mindnek ugyanaz a célja... :) Aztán Edinával ökörködtünk, hogy hogy megy, meg hogy nem megy az idő... És hogy egyszer csak úgy elhúz mellettünk, hogy tik-tak, tik-tak, tikihúúúúúúúúúúú... :D

Azt hiszem, hogy ez mégsem lett annyira hosszú bejegyzés, mint amire számítottam, lehet, hogy még csak egy fél szendvicset ettél meg... Hát akkor együnk együtt! Én is megyek, beharapok egyet. :) (Ahogy Boborján mondaná... :))

Jajj! Most is villámlik már... Húúúúúúúúúúú... Nagyon állat! :)

Szép éjszakát! :)